A hosszú és forró nyár, a szinte mindig fújó szél évszázadokon át remek körülményeket teremtett a sótermeléshez Szicília nyugati partjainál. Márciusban a magas vízállás idején tengervizet vezetnek az első medencébe,ahol halakat is tenyésztenek. Az első sűrités után a vizet egy újabb medencébe vezetik,ahonnan amikor már tovább sűrűsödött, egy sor újabb és kisebb medencébe pumpálják át a szélmalmok segítségével. 
A párolást a kristályosodás állapotáig végzik. Három hónap elteltével "aratják" a sót és halmokba hordják a sókristályokat. Cseréppel fedve óvják az őszi esőktől, míg aztán tavaszra a maradék víz is elpárolog belőle. 
